"Bent: Csend. Isten hozott."
Rövid értekezés, melyből minden kommunikációs értelmezés kivonatolva napvilágra kerül Őszentségéről, valamint arról is, hogy Bencének ki volt a kedvenc pápája és miért különös számára Ferenc pápa.
"1986 telén pihent a családunk, szerényebb baráti társasággal Zakopane egyik - ma már talán nem is létező - panziójában. A társaság, mivel mi hárman még igen fiatalok/gyerekek voltunk, zömmel szüleim baráti körét és persze azok gyermekeit jelentette. A társaság nagyobb része tekintette magát vallásosnak, kisebb része - ha jól emlékszem,- inkább kerülte a témát. Pedig volt téma a téli asztalon bőven. Egy olyan ország olyan turistarészén voltunk, amely nemzetnek pápája volt. Egy olyan pápa, akiről mindenki úgy beszélt: a jó ember. A tiszta ember. A szerényen, szelíden, szerethető egyházfő. Bevallom akkoron tán még az elsőáldozásra készülhettem a Tömő utcai Jóska bácsi, később családunk fő lelki pásztora: Karcsi bácsi jóvoltából. Arra készültem, hogy életem első - nem, vagy nem feltétlenül a szüleim által rendelt - döntésemet meghozzam, a keresztségben való további kiváncsiság miatt magam is részesülhessek az oltári szentségből. Nem tudtam róla, nem ismerhettem II. János Pál pápát, nem tudtam, nem ismerhettem akkor a tetteit, csak azt, hogy "jó ember" - hallottam mindenhonnan. Nekem jó ember Karcsi bácsi volt. A szent ember. Mesélik, hogy már a gimnáziumban is kitűnt szeretetével, és azzal, hogy bármilyen csúnya bántás után sem mondta a másiknak, hogy hülye, hanem magát megnyugtatva, emberséges szeretettel fordult az ellene rosszat tevő osztálytársak felé és mosolygó szemei békét teremtettek. Ilyen volt az is, amikoron az egyik hittanóra után a Tömő utcai, enyhén alul szocializálódott és enyhén nem európai magyarok verekedéssel és hangos kiabálásokkal estek egymásnak. Karcsi bácsi pedig nem rendőrt hívott - lehet ki se jöttek volna az akkori Tömő utcai részre,- hanem beállt a veszekedők közé és arra kérte őket: hogy most, csak egy pillanatra hagyják abba az egyéni jogsérelmek durva megtorlását, fogják meg egymás kezét és az Ő vezetésével mondják el a Miatyánkot. A Miatyánk pedig megtette hatását. A felek "tűzszüneti" békét kötöttek, mi gyerekek pedig hazamehettünk. Így nekem, a családunk legfontosabb egyházi támasza, Karcsi bácsi lett és volt is a szent ember. A teljesen tiszta ember, aki már kacsingatva a 80 felé is, szervezte és vezette a tési hittantáborokat, minden reggel lenyomott 80 fekvőtámaszt, és valahogy mindig el tudta érni, hogy tiszták legyenek a szobák, rendezettek a holmik, legyen frissen fejt tej, és friss kenyér az asztalon. Az Ő szeméből valóban a szeretet sugárzott. Az emberi megértés isteni lenyomataként. Ő már 1985-ben megjósolta - amikor a szüleim generációjának legjobb tudású emberei egy döntéssel már külföldi állampolgárok voltak,- hogy senki ne menjen, mert higgyük el, pár év és házhoz hozzák az ételt, nem kell várni éveket egy autóra és lesz valami okmányunk, amivel a határokat is átléphetjük, sőt, a határok csak jelképesek lesznek. Nem sokan hittek neki. 1985-ben nem látszódott még a felszínen, hogy lesz határnyitás, európai létezés, pénzügyi feltámadás, és házhoz jön a fagyasztós kocsi.
Karcsi bácsi "szent" tekintetét később vettem csak észre Szent II. János Pál pápa képein. Hogy a meghívottak szűk táborának tagja. Hogy Ő a szeretet pápája, aki vérbeli színészként még a pompát is játékosan viselte, hogy minél több fiatalt tudjon meghívni az egyházi létre, és minél többekhez eljussanak igen bátor, sokszor politikailag is erős szavai. És - bevallom - nekem nagyon bejött Ő. A kisugárzása. Olyan ez, mint amikor több tucat nőt szemlélhet a férfi, de mégis az egyiken megáll a tekintete. Mert az a szempár rá néz. Mert az hozzá szól. Mert a szemből mélységek áradnak. Mert ők nem csak néznek, hanem látnak is. És igen, lehet hogy a sorban van szebb, okosabb, barnább vagy kreolabb, de a szemek bevonzása felülír minden küllemből fakadó döntést. Valahogy így voltam és vagyok ma is Karcsi bácsi után Szent II. János Pállal is.
És lassan ocsúdó eszmélettel talán Ferenc pápát is ide fogom sorolni. Bevallom, amiket egyházi körökből, a politikai szólamokból, vagy éppen kezdeti megnyilvánulásaiból kiolvastam, mind azt mondtatták velem - amit egyébként hallottam is,- hogy "Jaj, miért pont Ő? Nem jó pápa. Ráadásul..." Aztán a véletlenek csodás következményeként 2023-ban, amikor ismét Magyarországra látogatott, az egyik helyszínen engem kértek fel műsorvezetőnek. Soha olyan közelről pápát még nem láttam, nem éreztem, nem szemléltem. Még a trónját is elfoglaltam, és láttam amint orvosságot kap beszéde előtt, mint ahogyan azt is, hogy mekkora és hány körös a védelme. És Ő mégis valami egészen zseniális húzások által belopta magát a szívünkbe. Ilyen tette volt, hogy mert a nép közé menni, sőt, ahol én konferálhattam fel Őt, ott még együtt is énekelt a cigány muzsikosokkal. Vérprofi médiás, vérprofi cégvezér, vérprofi teológus, vérprofi ember. Ezt ismertem meg benne. Ahogy bejött és körülnézett: először ellenőrizte az egyházi elöljárókat, hogy ki késett és ki nem ül rendesen (cégvezér), aztán belenézett a tömeg arcába és tudta, hogy neki mit kell mondania és tennie, majd vállalta a sok-sok fénykép elkészítését és még egy-egy kedves szóval mindenkit is számba vett. Ekkor vettem észre, hogy az Ő tekintete is egyezik elődjének szemeivel, vagy éppen Karcsi bácsi jóságos látásával. 2023 óta személyesen is megszerethettem Őt, amiért külön is hálás vagyok.
Egyik volt munkahelyemen, amikor új belépőként (vezetőként) végigjártam feletteseimet, az egyik hivatalnok hölgy (aki titkárnő volt világéletében, a gépkocsivezető férjével egy szinten), korábban sokszor találkozott velem a fellépések miatt, akkor mégis azzal fogadott, hogy ő sajnos nem ismer, így bemutatkozna - majd kb. ezzel a lendülettel máris azon volt, hogy hogyan tudna kinyírni engem, amit később sikerült is neki és az ő szűk-szürke-tehetségtelen körének - mert ő híres médiafogyasztó, mindent néz és a fontos embereket mind ismeri. Erre bemutatkoztam én is, annyit megjegyezve mellé: semmit sem tesz hozzá az én életemhez, hogy maga azt sem tudja, hogy ki vagyok. Nekem elég, hogy a Pápa tudja (közös képünk még mindig kint van a Vatikán hivatalos oldalán). A nő annyira bugyuta volt, hogy sértésnek vette és fel sem fogta mit mondtam, de én akkor is vállaltam és azóta is vállalom: legszentebb napjaim egyike volt a Szentatyát élőben látni és szolgálni.
És ami még érdekes, az már inkább kommunikáció-elmélet, hatékony kommunikátori ismérvek - ezeket tanítom, vagy tartok róluk előadásokat - a pápák személyét illetően. Az egyik ilyen a hamiskonszenzus-hatás, amely szerint mi azt feltételezzük, ha nekünk szimpatikus vagy éppen nagyon nem kedves valaki (mondjuk egy pápa), akkor hajlamosak vagyunk arra a következtetésre jutni, hogy másoknak is ez a véleménye. Pedig ez nincs így. Amíg itthon a belpolitikai megmondó-emberek kis híján "szar-alakozták" Ferenc pápát, addig, akik ismerték, már nem estek a hamiskonszenzus csapdájába, hiszen tudták, teljességgel nem igazak a politikai állítások, még akkor is, ha az pont a migrációs hullám keltette zajban hangzanak el. Valószínűleg magam is ezért gondoltam hamisan azt, hogy Ferenc pápa nem jó pápa, miközben - ma már tudom - ugyanolyan 'rendelt' elöljárónk volt, mint a nagyok. A hamiskonszenzus mellett még érdemes kettő-három tételt megemlíteni: az egyik a "védőoltás effektus", amivel az egyház, mint intézmény ma is küzd. Az emberek jelentős része ugyanis "be van oltva" - már gyerekkorától kezdve - az egyházi létezés komolyan vétele ellen. Hogy miért, az már a szociológusok feladata, de tény, nem rohangálhatunk keresztények az utcán azzal, hogy keresztények vagyunk és a kereszténység az az Örömhír, csak ha pride-os felvonulásokon, vagy politikai rendezvényeken nyilváníthatunk (még...) véleményét. A harmadik az "utánfutó-hatás", ergo, ha egy emberről jót feltételezünk, akkor egyben azt is hozzátesszük, ami nem, vagy nem feltétlenül igaz. Ilyen pl.: egy sportoló mindig 8-10 órát edz, nem iszik, nem dohányzik és... nem sorolom. Vagy pápák esetén: ők mindig frissen illatoznak, nem izzadnak, soha sem fáradtak, mindig Fentről kapják a napi teendőiket. És végül a "holdudvarhatás", mely szintén egy személy személyes megítéléséből következtetett a teljes személyiség környezetére, ergo, ha egy sportoló mindig egészségesen él, akkor neki csak szép és egészséges gyerekei lehetnek, gyönyörű a felesége, gondozza a szüleit, egy napja 28 órából áll, stb....
Miért fontosak a fentebb leírtak? Azét, mert személy szerint abban bízom, azért fohászkodom, hogy ne a kommunikációs ismérvek és elvek mentén hozzanak döntéseket a következő pápa személyéről. Hiszem, hogy ebben a nagyon furcsán összekuszálódott világban egy olyan egyházfő, aki fiatal, dinamikus, van elég ideje és szándéka maradandót alkotni és van a szemében olyan elszántság, hit, remény és szeretet, mint Szent II. János Páléban, vagy Karcsi bácsiéban volt, tenne jót az egész világnak, tenne jót a belső vitáktól sem csendes katolikus egyháznak. Ehhez kívánok bölcsességet és bátorságot azoknak, akik az utódot kijelölik; Ferenc pápának pedig BÉKÉ-t, odaátra, "ahol nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban" már várták Őt.
Ég Önnel Szentatya, és kérem, nagyon figyeljen az utódjára!!!!"