"Béta-blokkolók"
Bence, mint tévés, alig néz tévét. Mégis, a mostani nyáron egy új hobbija lett, amelyről röviden így vall:
"Nyár van. Még akkor is kijelentő mód ez, hogyha kevésbé érzem bőrömön, napszítta hajamon, idegrendszerem lassulni kívánó tempóján, napi logisztikai keretrendszerem szabadabb lélegzésében – de naptár szerint, és amúgy nyomokban: valóban NYÁR van. Egy vontatott, nehézkes, végig a külső ráhatásoktól függő időszak. Emlékszem, régen tényleg június volt és ujjongtunk, szaladtunk bele a többhetes, többnyire előre nem eltervezett önfeledtségbe. Önfeledtség volt sportban – amikor eveztem, ilyenkor jött a formába-hozás, a rengeteg „tüdőégető” futóedzés a Hármashatár-hegyen, majd a kiemelt versenyek sora-, önfeledtség kultúrában – hányszor és milyen szívesen rohantam Kapolcsra, Tihanyba, vagy éppen hosszú autóúton Tusványosra-, és önfeledtség volt a szociális közlekedésben is –egy sör mindig társaságot kíván, így teremt is. Szép évek voltak. És, nem azért emlékezem rájuk vissza úgy, hogy szépek, mert a mostani rossz, vagy rosszabb, hanem azért mert valóban egykoron, hiába húztam a munkahelyi igát, a nyár mégis valahogy az emberi rendszerek újra indításához szükséges energiagyűjtés volt. Még a munkában is. Lazább mondatok, lazább öltözetek, könnyedebb ötperces cigiszünetek, könnyedebb témákkal és biztosabb jövőképpel. Most, az előbb leírt mondatból egyik sem igaz, vagy egyik sem úgy igaz. Egyrészt, nincs, vagy éppen bizonytalanul van elénk rajzolva a jövőkép, amelybe beleálmodhatjuk magunkat, és mint szorgos hangyák fellelhetjük cselekedeteink valós értelmét – ez a jövőkép teljesen elveszett. Az ötperces szünetek feszültek, a beszélgetések felszínen sikló SUP-hoz inkább, mintsem egy mélyebben „trimmelő” kajakhoz hasonlítanak. Senki nem akar senkit megbántani, így a sok senki a sok semmiről sokáig, semmitmondóan tud semmit se kifejezve beszélgetni. Ez alatt pedig bőven leég minden cigi, amihez már a kávé se kell. Öltözet, talán ez az egy, ami megmaradt: látni jobban a formás női vonalakat, és az ízléstelenül felöltözött ficsúrokat. Ennyi…
…ebbe a várt és remélt napsütötte szürkeségbe kúszott be, ismerősi ajánlással egy Netflix sorozat. Elöljáróban annyit: mivel tévés vagyok és annak is mondom magam, így tévét nagyon ritkán nézek. Ha nézek valamit az csakis a sport, igaz abból képes vagyok NBI-es mérkőzést, vagy éppen műkorcsolyát is végignézni – igaz Forma1-et soha. Ide tartozik még az is, hogy nem vagyok sorozat-mániás. Egyszerűen egy rossz „szómának” tekintem a mindennapok bugyraiban, így sem a Dallas, a Szomszédok, később szerencsekerék, vagy mittudomén: Netflix, nem tudott lekötni, függővé tenni. Egyszerűen sajnálom rá az időt és mindig jókat nevetek, hogyan akarják a holnapi figyelmemet. Lehet öregszem is, de idén nyáron a bekúszott valami szeánsszá vált. Este, miután a gyerekek elaludtak még a kertet ellenőrzöm – én tényleg képes vagyok fűszálról fűszálra mérni a növekedést, locsolok, rendet rakok, tusolok, vagy éppen beülök fél órát a meleg jacuba és nézem a csillagos eget. Majd amikor már 10-et üt az óra, halkan belépek a nappaliba és feleségemmel együtt – akarom írni, az Ő kérésére! - bekapcsoljuk a tévét, azon belül is a Netflixet (ez egy jó csatorna, mindig jelzi, hogy hol hagytuk abba, és ha netán valamelyikünk tovább szaladna, a másik vissza tudja tekerni…) és nézzük tovább az Alfa-hímeket. A sorozat alapgondolata korrekt, és látszik, hogy előre és tudatosan a Netflix-szisztémára írták, jól kigondolt 4 férfiúi karakterrel, amelyek mindegyike megtalálható minden férfiban, a kérdés, hogy kiben éppen melyik rész dominál. Mert nekem kb. ennyit jelent ez. Vezetőként azonosulni tudok a filmben alakított vezetői stílushoz, miközben vágom a macsót, vagy éppen az anyaszoknyamellettálló-t. Az más kérdés, hogy ha nagyon letisztítom a felszínt, akkor egy nagy üresség tátong, talán annyi mondanivalóval, hogy van értelme a elmével, a lélekkel foglalkozni és ahhoz tényleges (nem celeb!) szakemberek segítségét kérni. Nekem ennyi jön le, miközben persze, minden a szexről szól, természetesen a nemek közötti egyenlőtlenségek újra gondolásáról, a másság elfogadásáról és a gazdagságról. Vannak benne poénok is – legalábbis feleségem nevetéseiből ezt a következtetést vonom le -, de én ezekből hát két részenként egyet ha annak veszek. Mindegy. Mondanám, hogy beszippantott – de nem, el tudnék lenni nélküle, sőt, aludni is egy jót helyette. De szeánsznak, így a nyári uborkaszezonban (nincs olimpia, vagy labdarúgó VB) még ez is megteszi. Az más kérdés, hogy ebből a női lélek mit fog fel, és ezután miként fog gondolkodni / és azt hiszem, a Netflix-szel alapvetően ez a legfőbb bajom, hogy pont a családi tűz őrzőit fertőzik meg, térítik el és borítanak mindent. Így lehet jobb olvasni, és a jacuban inkább a csillagokban gyönyörködni…és az asszonyoknak is inkább a gyerekekkel és férjükkel foglalkozni."