Köszönjük fényeteket
Szenteste mindenki Rólatok beszélt. Az ünnep valódi fényét ragyogtatták fel Veletek, amikor fényképeitek ezrei kerültek a közössegi térbe. Frissek voltatok, illatosak, díszesek - mint randi előtt a frissen beretvált férfi. Szerettelek akkor is, de jobb szeretem őszinte, megfáradt, az ünneptől megtisztult arcotokat.
Mert, még finom az illatotok.
Mert, még ragyogtok.
Mert, még vagytok.
Mert, nem csak akkor kell titeket hirdetni, amikor mindenki teszi. Hanem akkor is, amikor senki. Amikor Nektek is kell egy pici szeretet, a törődés! A szoba melegéből amint hajléktalanná teszünk Titeket, akkor kell leginkább a gondoskodó szeretet! Ágaitokról finoman leemelni díszeiteket. Elrakni belőletek mindent, amit csak lehet. És megköszönni, hogy velünk töltöttétek az Ünnepet.
Viszlát, jó utat Nektek…