...ha paskolod izmod, inad a célhoz...
A magyarok többsége nyáron szeret pihenni, nyaralni. Mondhatni a legtöbb család leginkább várt időszaka a nyár, ami egyrészt adódik abból, hogy a gyermekeknek nincs iskola, másrészt valahogy mi olyan nemzet vagyunk, akik kevésbé fókuszálnak egyéb évszakokra, mint a nyár. Az mindig beszédtéma, hogy ki, hol é hogyan nyaralt, míg ezt a kérdést szeptembertől júniusig nem szoktuk boncolgatni – vagy legalábbis kevésbé. Bence idei nyári emlékei következnek.
„Kifejezetten „déli” gyerek vagyok. Ez adódik abból, hogy júliusban – és Édesanyám elmondása szerint 40-42 fokban – születtem, másrészt adódik abból is, hogy nagyon szeretem a napot. Anyai ági nagypapám - akire sokak szerint jelentősen hasonlítok is – volt ilyen. Amikor 1986-ban vidékről a fővárosba költöztek, azon belül is egy kisebb panelba, nagypapám nappal ébredő hobbija kiteljesedett: amint kisütött a nap, Ő már ment is ki az épület mögötti gyepre, hogy háromrészes felfújható matracán élvezze a napsütést. Így Ő már áprilisban olyan barna volt, mint ma egy család a tengeri nyaralás végén. Lehet ezt örököltem Tőle, de az is lehet, hogy csak finoman átcsepegtette géneken keresztül belém egyfelől a sportágat, amit űztem, azaz az evezést, másfelől, a napozás iránti elemi szükségletet. Igaz, amíg eveztem nem igazán kellett azzal foglalkoznom, hogy mikor látok napot, mert hasonlóan nagypapámhoz már március-április körül olyan színem volt, mint aki egyenest a tengerpartról jött. Mondjuk akkoron, ha levetkőztem, egy ruha maradt még rajtam (jó fehéres, bőrszínű evezősdressz, tehát a combom közepétől egészen a két karom váll-részéig megjelent a szerelés, de a hajam már kiszőkült, karórám helye pedig pontosan látszott), ma meg keresnem kell a helyet, alkalmat és sokszor a napot is Magyarországon. Igen, a munka mellett is ha csak tehetem úgy és akkor megyek futni, vagy úszni, amikor a napnak még ereje van. Úgy és akkor fekszem ki a napra, amikor annak érzete van. Ha csak fél órára, akkor annyira.
Nyaralni voltunk. Kellemes 26-27 fok fogadott Európa egyik legdélebbi tengerpartján, ahol már a megérkezéssel köszöntött a „kizökkent idő”. Egyrészt olyan látvány és természeti adottságok fogadtak, amelyekkel eddig kevésbé találkozhattam, valamint olyan jól szervezettség, amit sehol nem olvastam. Nem a turisták átverésére rendelkeztek be, hanem arra, hogy amit ígérnek, az teljesüljön: így a taxis pontosan érkezett, nem vert át és jó címre vitt; az autókölcsönző szinte a semmire hozta az autót és még jó tanácsokat is adott; a szálloda hihetetlen energiákat mozgatott meg, hogy minden korosztály és minden vendég jól érezhesse magát; amit és ahogy ígértek, az minimum úgy volt, de inkább rátettek még egy lapáttal – az étkezések íz-kavalkádjától egészen az italokig, a szoba rendezettségéig, vagy éppen a vendégek biztonságát védve parton, vízben és szárazföldön egyaránt. A kizökkent idő már első nap megmutatta, hogy mi valóban délebbre utaztunk, annyira délre, hogy a 26-27 fok akár 40-42 foknak is tűnik és annyira délre, hogy maga a természet is 11 óra körül ébred, hogy aztán este 10-ig világosban tartson mindenkit. Első nap még este 7 órakor is attól tartottam, hogy leégek, olyan ereje volt a napsütésnek. Aztán megszoktam egy teljesen más életérzést. Talán mondhatom, egy sokkal emberibb életvitelt. (Az emberibbet azért is hangsúlyozom, mert a nyaralás alatt újra olvastam Rutger Bergman holland történész zseniális könyvét, amelyben végig bizonyítást nyer az ember ab ovo jó volta, amit csak manipuláció és kicsinyes, hataloméhes emberek tudnak rosszra változtatni, vagyis az okozat a rossz ember, mivel az ok az, hogy az ember alapvetően jó és társas lény). Tetszett, hogy nem rohannak ott – lehet persze a meleg miatt se. Tetszett, hogy kevés angol, orosz vagy egyéb olyan turista volt jelen, akik lehúzzák a színvonalat és az all inclusive tartalmát már reggel folyadékként elfogyasztják. Tetszett, hogy bármikor mentem futni, rengeteg futóval és biciklistával találkoztam, míg a szállodai kondi terem is mindig edző személyekkel volt tele. Tetszett, hogy ha valamire azt mondták: fehér, az valóban fehér volt és nem követte magyarázat. De igazából az tetszett, hogy végre felszabadult lehettem. Én, önmagam, persze hihetetlen erőket mozgatva ezért.
Már nyaralás előtt eldöntöttem, hogy fegyelmezett leszek, mind a táplálkozást, italozást, mind pedig a sportolást illetően. A fegyelmezettségemet adta egyrészt, hogy jó mintát adjak az egyre élesebb látással bíró gyermeki szemeknek, másrészt még inkább szerettem volna minden mozdulatot érezni, élvezni és nem engedni, hogy elrontsák ezeket a pillanatokat. Így teljes ellátás ide, vagy éppen oda, azon magyarok egyike vagyok, aki fogyott a nyaralás alatt. A titok pedig a testem valós igényeinek pontos kielégítése volt. Hiába kínáltak reggel 8-tól éjfélig és csábítottak a valóban nagyon jó étkek, egyszerűen rendet tartottam: reggelire 3 tükörtojás, helyi sajttal, pici pirítóssal és sok zöldséggel, és persze kávé. Ebéd többnyire dinnye és pici sajt, majd vacsorára némi hal, rengeteg saláta, gyümölcs és pár pohár sör (boruk is volt, de a hideg kétdecis jobban esett). Emellett figyeltem az órám jelzéseit is, hogy mikor mennyit és hogyan aludtam, és bármilyen nehezen is vettem rá magam: megpróbáltam minden nap edzeni. Első nap még a szállodai teraszon ’toltam’ a fekvőtámaszokat, gumikötelezést, has-, és hátizom programom, de második nap már a gyerekekkel megtaláltuk a konditermet és együtt edzettünk vacsora előtt. Természetesen futottam is, oly jól esőket, amelyek során egyszerűen nem éreztem hogy fáradok, azt sokkal inkább, hogy száradok – amikor 75 percet mentem a tűző napon, bizony meg kellett állnom egy benzinkútnál, hogy némi folyadékot vegyek magamhoz. Futásban a legnagyobb segítőm maga a természet, a gyönyörű tenger, és a rengeteg különféle ember volt. S amíg idehaza legnagyobb vágyakozással az úszást vártam – egyszerűen minden tóban, tengerben nagyon-nagyon szeretek úszni, mert teljesen szabadnak érzem magam – addig pont az úszás maradt ki. Nem mondom, hogy nem úsztam, de nem úsztam azt, amit itthon, vagyis 3-4 km-t nem mentem a vízben, csak jóleső tempókat, no meg a víz se akarta, mert olyan hullámokat zúdított a partra, hogy gyermekeimet szabályosan fogni kellett, nehogy ledobja őket a mélybe és szétkarcolják magukat. Amikor pedig nem jutott idő edzeni, akkor a lépésszámlálóm jelezte, hogy nem a 10.000, hanem annak jóval nagyobb része teljesült az adott napon.
A jó nyaralás röviden összefoglalva: telefon kikapcsolva; rengeteg sport; egy-két jó könyv; és folyamat élvezni mindennek az újdonságát/ízét. Időt adni magunknak!”
"Aki nem tud szeretni, kénytelen mindenféle pótcselekvésre, hogy az életét elviselhetővé tegye. Pénzt gyűjt, hatalomra tör, szüntelen önvédelemben él, és rendszerint rohan, rohan, rohan, semmire sincs ideje, mert túlvállalja magát.
S ez nem csak rajta múlik. A mai sötét, rögeszmés világ az ilyen értelmetlen életbe bele is kényszerít, és olyan hajszába és zaklatottságba visz, hogy ne is legyen időd a szeretetre. Nincs idő a párodhoz, a gyerekedhez, az anyádhoz.
Nincs időd a szeretetre. Mert ahhoz meghittség kell. Figyelem. Csak te. Senki és semmi más: csak te. És ti... Állj meg, ha tudsz! S ha lehet." Müller Péter