Kopogtatás nélkül...
Bence, amikor az egykori Echo TV arcaként saját műsorát, a Tárlatvezetést forgatta találkozott Szkok Ivánnal. A találkozás örök emlékké és egyben tanulsággá vált. A rendíthetetlen elszántsággal alkotó művész ugyanis a kaput sem nyitotta ki Bencének, mindaddig, amíg a kapucsengő hangosbeszélőjén keresztül 10 kérdésre nem adott helyes választ. Amint ez megtörtént, nyílt az ajtó. Ajtó, amely egyben szakmai iránymutatás, és művészbaráti beszélgetés lett. Így derült ki, hogy Szkok Iván francia festők mintájára engedi be vendégeit, akik a kapuban kapnak 10 kérdést és, ha azokra jó válaszok érkeznek, akkor megnyomódik a nyitógomb. Hogy miért? "Szeretem tudni, hogy kivel beszélgetek és Ő milyen értelmi-érzelmi szinten van. Különben csak az időt pazaroljuk" - fogalmazta meg az okot a festőművész. Most arra kértük Bencét, hogy engedjen be a saját ajtaján, azon az ajtón, ahol a versek, a cikázó gondolatok, mélyen barázdált sebek láthatók. Ő azt mondta, aki(k) az alábbi sorokat, az alábbi sorrendben érti(k): kopogtatás nélkül beléphetnek.
„…váltott a Törvény: aki felnőtt, felelős
aki gyermekkel, az Istennel is viselős.”
(Jókai Anna)
„Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz útat nem lelém.
Ó, szörnyü elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
A halál sem sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott
találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.”
(Dante)
„Uram! rettentő látások
gyötörtek,
És nem tudom, mi bennök a való.
Óh mondd, óh mondd, minő sors vár reám:
E szűkhatáru lét-e mindenem,
Melynek küzdése közt lelkem szürődik,
Mint bor, hogy végre, amidőn kitisztult,
A földre öntsd, és béigya porond?
Vagy a nemes szeszt jobbra rendeléd?
Megy-é előbbre majdan fajzatom,
Nemesbedvén, hogy trónodhoz közelgjen,
Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad,
S a körből, melyben jár, nem bír kitörni?
Van-é jutalma a nemes kebelnek,
Melyet kigúnyol vérhullásaért
A kislelkű tömeg? Világosíts fel,
S hálásan hordok bármi végzetet;” (Madách)
„Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.” (József
Attila)
„Egy lángot adok, – én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,”
(Reményik)
„De Tűz és Tűz, én
ifjú testvéreim,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
Az Élet szent okokból élni akar
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annak százszorta inkább kell akarni.” (Ady)
hogy tudjak élni, halni egymagam!
Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.” (József Attila)
„Úristen
Mire vihettem volna, ha nem itten ...,
ha nem ehelyt kell ábrándjaimat életre keltnem,
ezen a nyelven,
amely az ÁRVASÁG hasonlata,
akár muszkasereg rengetegében a magyar baka,
ezen a nyelven, mely még mindig priusz,
ám isteneket gyönyörre bűvölő, ha zendíti
aranyjánosi géniusz,
Úristen, mi lehettem volna, ha nem itt kell
gondolni merészet,
ahol tragikus aktualitás az enyészet – (Döbrentei
Kornél)
„Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.
Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.
S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke.” (Babits)
„Csak megalázó helyzetekben
alakul ki a szív a jellem” (Gyurkovics)
„Kristóf! Engemet is gépek vettek körül hét esztendeig. Egyik süvített, a másik zúgott, a harmadik bolondított. Te dicsérted őket, én szamarat vettem a helyökbe. S azt gondoltam: én ezzel a szamárral felépítem, amit a gépekkel lerombolt az ember! Ott kezdem legalól, ahol egy vesztett embernek s egy vesztes nemzetnek mindig kezdeni kell. Kicsiből, alázatosan és hittel. Isten és föld között indultam el, s ott megyek egyenesen végig; s majd amikor megállok, azt fogják mondani nekem: mivel hittél és meg nem tántorodtál, te vagy az ember s a magyar!” (Tamási Áron: Vitéz Lélek)
„Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!” (Dsida)
„gót
hun görög bolgár kabar
tót kun török alán avar
örmény oláh tatár zsidó
meghódított és hódító
itt fortyog a fél kontinens
minden csontunk ambivalens
és örvénylik és kavarog
magyarok? vagy nem magyarok?
kell rá hitel? van rá
hitel?
ki dönti el? mi dönti el?
szöghaj? sasorr? szálkás
bajusz?
ítélj ha mersz dönts hát ha tudsz” (Buda Ferenc)
„Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,” (Babits)
„Most már tudom, hogy törvény alatt állunk:
Elvettetnek a különféle magvak,
Öröktől készült, titkos ősmagok,
Egyikből tölgy lesz, másikból fenyő,
A harmadikból mindíg rezgő nyárfa,
Jegenyévé szökken a negyedik, -
S az utolsó, de tán a nem legkisebb
Szomorúfűzfa lesz talán.
Törvénye az, hogy ágait lehajtsa
A tó tükrére csüggedt-komoran,
Akkor is, mikor napfény hull reá,
Akkor is, mikor zöldje ütközik, -
S tavaszba fordul a vénhedt világ.” (Reményik)
„Jó volna jegyet szerezni és
elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik,
az bizonyos. / Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, igy
lesznek frissek és épek” (József Attila)
„és nem sejted hogy
véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng” (Babits)
„Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.”
(József Attila)
"hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?" (Kosztolányi)
"Roppant hálóban hányódunk / s éjfélkor talán / étek leszünk egy hatalmas / halász asztalán." (Pilinszky)