Egy hely, ahol mindenki elmondhatta a magáét
Bence, saját bevallása szerint, bár megszámlálhatatlanul sok rendezvénynek műsorvezetője, házigazdája, vagy éppen versmondója volt és jelenleg is az, mégsem érzi magát rendezvényszervőnek, sokkal inkább olyannak, aki tudja: mitől lesz egy rendezvény sikeres, mire érdemes odafigyelni. Szép emlékként őrzi azokat az eseményeket, amelyeknek mint kommunikációs igazgató szervezője is volt. Mint mondja: minden kollégájától egy-egy bármilyen méretű és minőségű esemény során egyetlen dolgot várt csak el „úgy tekintsenek végig még az utolsó szalvéta beállításán is, mintha valakiket meghívnánk az otthonunkba és szépen akarunk bemutatkozni, jó emlékeket hagyni az érkezőkben”. Most mégis, egy országos is egyedi és kimagasló esemény szervezésére vállalkozott, alábbi kihívásokkal.
„Soha nem gondoltam volna, hogy a Mondj Te is egy verset kezdeményezés még 2025-ben is talpon lesz. 2016 óta szervezzük versmondó estjeinket, azon összejöveteleket, amelyeken egymásnak mondunk verseket, vagy éppen egymástól hallgatunk kiváló gondolatokat. Soha nem gondoltam volna, hogy a majd 10 év nem kikoptatja, hanem megerősíti a baráti indíttatású összejöveteleket, kibővül az alapkoncepció is. 2025-ben ugyanis már keresett és a kultúrában is bejáratott lett a PódiumON beszélgetések, amelyeknek első vendége Mécs Károly volt a Pasaréti Közösségi Házban, majd a teljesség igénye nélkül Császár Angela, Kubik Anna, Oberfrank Pál, Szalóczy Pál, Szabó András, Ferenczi Gyuri, Sasvári Sándor, Fehér Anna, Gubás Gabi, Gregor Bernadett, Borbély Sándor, Lukács Sándor, Szarvas József, Koltai Róbert, Nemcsák Károly, Misztrál…felsorolni is nehéz. És, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer, ezen kiváló emberek, művészek szeretetét élvezve egy helyre, egy térbe és egy fesztiválra hívom meg őket. Igazsághoz tartozik, hogy a versmondó fesztivál ötletét – mint ahogyan sok más kiváló ötletet is, mint például a most előttünk álló VERSHOW – nem én, hanem a pomázi versmondó kör tagjai vetették fel, azzal, hogy a pomázi Magyar Várba hívjuk egybe, tereljük egybe mindazon versmondó köri tagokat, akik Győrött, Kaposváron, Budapesten, Komáromban, Székelyudvarhelyen, Tardoskedden, Kárpátalján és ki tudja még hogy hol, havonta a Mondj Te is egy verset égisze alatt jönnek össze és mondják a verseket. Ez volt az alap, amire jött a felismerés: a Magyar Vár olyan csodálatos, valóban festőien és költőien is pazar hely, történelmi talapzaton állva, hogy ott bizony nem „csak” egy versmondó köri találkozót, hanem az első pódiumművészeti fesztivált érdemes megszervezni. Így kezdtünk hozzá, még 2025. júniusában az alapok lerakásához.
Az, hogy egy ekkora fesztivált hozunk létre alapvetően két fontos pillanat következménye. Az egyik, hogy olyan kiváló emberek – akikről még fogok szólni – bátorítottak, akikre bizton támaszkodhatott egy ekkora rendezvény. A másik, hogy 24 órán belül az általunk felhívott művészek közel 90%-a jelezte, hogy jön, beírta a naptárába. Olyan művészek, akik valóban a legnagyobbak közé tartoznak és akik jelenléte garancia az értelmiségi jelenlétre, az értelmes beszélgetésekre vagy előadóestekre. Garancia Sasvári Sándor lóháton előadott szívig ható éneke, Szabó András Sinkától átemelő lélekremegése, Hirtling István lírikus Máraija csakúgy, mint Petrás Mária, Döbrentei Kornél, Mezey Katalin, Vári Fábián László, Tóth Péter Lóránt, Benedekffy Katalin, Falusi Márton, a RUSTICO, Csender Levente, Szalóczy Pál, Mohai Gábor, Kautzky Armand, Szentmártoni János, Ferencz Marcel, Horti Zoltán, Szarvas József, Borbély Sándor, Szabó Sipos Barnabás, Trill Zsolt és természetesen a fővédnök Császár Angela. Külön kiemelném a fesztivál leginkább szívbemarkoló pillanatát: Shrek Tímea és Marcsák Gergely előadását, akik Beregszászból hozták el napi gondjaik költői sorát, és szintén külön kiemelném Gyémánt Ádámék, a Guliba, a Kevély táncosok jelenlétét, mint ahogyan a pilisvörösvári fiatalok pazar zenei játékát. Természetesen végigvenni is sok, hogy mi mindennel is készültünk, hiszen valóban egy feszített, minden elemében összetett és minőségi kulturális eseményt szerveztünk, amely során Jelenczki István két kiváló filmalkotását hozta, Vörös Ildikó kiváló festményeit, amit még digitális installáció is kísért, fantasztikusak voltak a vitézképző percek, Berkesi Judit versmondása, mint ahogyan Simorjay Emese és Borbély Sándor egyéni képzései mellett a rengeteg kiállító, árus, élükön a Lámpás’92 Alapítvány fiataljainak alkotásai, valamint az MMA, NAP, Időjel és a Püski Kiadó jelenléte is. Az „i”-re a pontot feltette a csak a fesztivál idején fogyasztható eredeti Dúzsi roséból készült fagyi, a szelfi fal, és azon étkek, amelyek íróink, költőink kedvencei voltak, így Erdei Kata Bródy Sándor-féle pogácsája, vagy éppen Petőfi Sándor gulyáslevese, túróscsuszája és Jókai Mór bablevese.
És valóban, a feszített másfél-két napban minden adott volt, hogy MINDENKI jól érezhesse magát, kicsik és nagyobbak számtalan VERSenyen (szellemi és fizikai) vehettek részt, mint ahogyan egy percig sem volt üres semelyik színpadi tér és augusztus 21-től mind a social mediaban – egy kiváló csapattal -, mind pedig a lineáris médiában jelen voltunk Katolikus Rádiótól kezdve, a Hegyvidék TV, PomázTV-n át, egészen a Petőfi Rádióig, Kossuth Rádióig, Metropolig, Fidelióig, vagy éppen a Magyar Nemzetig.
Ha őszinte akarok lenni, nem gondoltam, hogy ez sikerül. Nem gondoltam, hogy ez ilyen jól sikerül. De egyet tudtam: nagyon bíztam azokban, akikkel az úton elindultam. És most már több a tudásom is, jövőre is CSAK VELÜK vágok neki az újabb fesztiválnak, és megtartjuk a szeretetvázat, amit közösen felépítettünk.
Így külön kiemelt köszönet Vörös Ildikónak. Ő bátorított, és amikor én gyengültem, Ő volt erős, amikor Ő billent volna meg, akkor én nem hagytam. Neki köszönhető kb. 5 embernyi munka, hiszen Ő álmodta meg a fesztivál kreatívjait, tervezte meg és valósította meg az egyes helyek vizualitását, neki köszönhető, hogy jöttek a fiatalok is, szintén neki, hogy az árusok is elégedettek voltak és akkor még az egyesületi ajándékokról nem is beszélve, vagy azokról a finom emberi gesztusokról, amelyekre figyelmem nem terjedt ki. Köszönet érte a Jó Istennek, hogy küldte Őt.
Köszönet szintén az Égieknek, hogy Erdei Katalin, Herpai Sándor és Buczkó Máté végig megtámasztották a rendezvényt, hihetetlen emberi energiákat, szellemi javaslatokat hozzáadva a többnapos eseménynek. Így és általuk lett mindenhol, minden fellépői igény megvalósítva, általuk lett például a VIP büfé fantasztikusan megálmodva és általuk lett pár olyan fellépő is felkérve, akikre eddigi figyelmünk – a hazai kulturális élet figyelme – nem terjedt ki eléggé. És, köszönet a rengeteg önkéntesnek, elsősorban a pomázi versmondó kör tagjainak, a budakeszi és győri versmondó köri tagoknak, valamint a budapesti versmondó köri tagoknak.
Egy szóval, köszönet és hála. REMEK emberek, hatalmas TETTE volt az I.Mondj Te is egy verset fesztivál – Egy hely, ahol mindenki elmondhatta a magáét.
Folytatjuk, 2026-ban!”