"Csak semmi sport" - avagy ép testben épphogy él a lélek

Bence 5-6 évesen kezdett el sportolni. Szüleinek köszönhetően természetesen először úszni tanult meg a "Csikány-féle" műhelyben, majd következett a judo, ahol olyan edzőpartnere volt, mint Baumgartner Zsolt és olyan edzője, mint Horváth István. Nem szerette a küzdősportot, főleg annak 'verekedős' részét, a fizikait igen. Kis kitérővel volt tenisz, síelés, foci is lett volna, de a szülei nem engedték, majd végül a megtalált és kitalált fő sportág: az EVEZÉS. 7-szeres magyar bajnok evezős, aki simán világversenyeken indulhatott volna (Petrekanits Máté mérései szerint), ha azt a szíve is engedi. De nem engedte, így mérhetetlen önfegyelemmel megtanult úgy evezni, ahogy technikailag kevesen tudtak akkor. Napi 4-6 órákat edzett, volt, hogy a napi két edzés mellett még iskola, este színház, vagy éppen próbák. Lételeme a sport, amit annak is köszönhet, hogy nem, vagy csak kevésbé volt sérült. Aztán minden változott...

"Talán Churchill mondta, hogy a hosszú élet lényege, a semmi sport, csak a szivar és a jóminőségű italok számítanak. Nem tudom, hogy mondott-e ilyet, de azt igen, hogy Churchill is sportolt, és bár hangzatos és magunkat felmentő mondatának értelmezése, azért ne vegyük magunkra. (Feltűnő, hogy minden komolyabb művészeti teljesítmény által örökké emelt művészeink is sportoltak: Bujtor, Bubik, Latinovits, …). Tény, én is küzdök. Minden nap önmagamat kell legyőznöm, ami egyben a legnehezebb. Magam vagyok az edző és a tanítvány! S ilyenkor jön mindig a kis ördög, és súgja: "csak semmi sport" a hosszú élet titka, hogy igyál (habzsizz) helyette. A kis ördög mindig a könnyebb út. A kis ördög, mindig az elenyészet és nem a Karinthys 'Testészet'. A kis ördög az, aki ellen minden nap harcba indulok. Nem volt ez mindig így...

...sokszor nyert is ám. Nyert, amikor a Nemzeti Színház közösségébe kerültem és 'berántódott az a bizonyos fekete függöny', és én, aki életerős (valóban nagyon erős voltam akkor, 130 kg simán fekvenyomásban, 250-300 kg guggolásban, 50 húzódzkodás egyben, 6:25 körüli 2000 m ergo meteren, 32 perc alatt 10 km futva, vagy 6:20 atlétika pályán 2 km) voltam és mindig napfény-ittas, egyszer csak egy fekete lukban találtam magam. Fény, éltető energiák más szinergiájában. Illetve, kerestem magam. Így alakult ki egy káros szenvedély, ami a sport helyetti lét, sportos formátuma volt: egész nap semmit se enni, majd este, az előadás után és az éjszakai próba előtt, amit csak lehet meginni. Fogytam is. Versenysúlyom 85 kg volt, és a színházi évad végére már 64-66 kg voltam. Igaz, köszönhetően a rengeteg táncos előadásnak és nyújtásoknak, soha nem voltam olyan hajlékony, mint akkor. De túléltem, és amint a TF tiszta levegője befogadott és újra színpadra álltam, addigra ismét erőtől duzzadó, 80 kg-os fitt emberke lettem. De le merem írni, illetve le fogom írni, akár egy könyvben is, hogy min mentem keresztül, hogy mit jelent az, ha egy fiatalembernek elveszik a legfőbb vágyát - olimpián indulni - azzal, hogy a szívével gond van; le fogom írni, hogy milyen volt hirtelen a sötét próbateremben élni, a tavaszi zsongás helyett; és le fogom írni, hogy mit jelent férfiként amikor az ember kétségbeesésében önsorsrontóvá válik és csak a csodának és a Gondviselőnek köszönheti, hogy még él. Azóta tudom: az élet törékeny. Az élet egyedi. Az élet szép, de azért minden nap meg kell küzdenünk elsősorban magunkkal, másodsorban a hozott mintáinkkal és csak ezután a kortársakkal. Azóta tudom, hogy a Gondviselő mentett meg, amikor súlyosan perforált vakbéllel az utolsó pillanatban megműtöttek, Ő mentett meg, amikor kétszer már majdnem odaát voltam és Ő mentett meg és adott újabb és újabb utakat, amikor nem voltam elég erős önmagam felett győzni.

Azóta vívom küzdelmemet. Ma már, majd 44 éves fejjel, lassan ismerem magam. A működésemet. Mert ezt az egyet nem tanítják sehol, erről nem beszélnek sehol, nem írnak sehol. Az ember egyéni/egyedi működéséről! Pedig a legfontosabb, hogy nincsenek minták és MINDEN EMBER - EGYÉN(ISÉG). Az egyéniségnek pedig alkotóelemei vannak. Nekem ilyen a versmondás (szereplés) és a sport. Bármelyik elvész, magam vesztem el. Több évbe tellett míg rájöttem, hogy nekem a 'monoton' sportágak mennek és egy héten két-három alkalommal kell a víz (úszás) és a minimum egy óra futás, plusz izomtónus miatt a kondi. És igen, amit egykoron 'elkövettem' magam ellen, azok most 40 felett ellenem jönnek. Ellenem jön a szétesett étkezés, ívagyis ma már nem ehetek marhahúst, hagymát, vagy zsírosabb 'nehéz' ételt. Nem ihatok bármit és figyelnem kell az elalvás előtti időszakomra is (pl. sajtot sem szabad enni, ugyanis lassan bomlik és hajnalban kezd emésztődni, ami megébreszt). Ellenem jön, hogy komoly sérülések nélkül tettem le a lapátokat, és végeztem el a TF-et. Igaz, úgy és annyit edzettem akkoron, hogy abból még ma is könnyen elvagyok, főleg kortársaim között. És pont a sérülésmentesség köszönt most vissza, a legmerészebb és legváratlanabb helyen: az uszodában. Soha nem gondoltam, hogy valaha én, az úszástól leszek sérült. És tessék! 2025-re, amikorra meg többhavi edzésekkel felhoztam annyira úszásomat, edzéseimet (régen 5-6 km-t úsztam), hogy 3-4 km is könnyen megy, és újra 4x100 vegyest nyomok, vagy éppen 10x50 gyorsot ellenállással, nos ekkor jön a sérülés. Két hétig a ball vállamat megemelni se tudtam, mintha kiszakadt volna a helyéről. Flector, pihentetés és rengeteg nyújtás. Sportnak csak a szauna. És, amint rendben vagyok, újra tudok bal karral emelni, hát nem lemegyek úszni és most a bal térdem (mellúszástól) sérül le? 

Így, túl a negyvenen, magamnak is írom és mondom: inkább minden nap fél óra, mintsem két hétig semmi. Nekem, akinek lételem a mozgás (izzadás), sokkal kíméletesebbnek kell lennem a testemmel, mert amit 20 éven át tettem vele, most kezdi megbosszulni. Mostantól nincs edzésterv, nincs cél, csak a feeling. Ha jól esik és megy, akkor persze mehetnek a 4x100 vegyesek, vagy éppen 12-15 km-ek terepen futva, de ha nem, akkor be kell lássam: marad a kertészkedés, maradnak a nyújtó- lazító gyakorlatok és marad egy felismerés: az ép lélek, ép testet keres otthonul. Ha nem szeretném visszahozni, ami már a múlt, akkor a lelkem épsége érdekében a testem épségére kell figyelnem. Avagy csak semmi sport, DE persze! feelingsport annál inkább. Jön a tavasz, más íze van egy-egy karcsapásnak, vagy éppen megtett futólépésnek."

1 hozzászólás - "Csak semmi sport" - avagy ép testben épphogy él a lélek

Válasz