HABEMUS...
"Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt, tárjátok ki Krisztus előtt a kapukat! Nyissátok meg az ő üdvözítő hatalma előtt az államhatárokat, a gazdasági és politikai rendszerek határait, a kultúra, a fejlődés és a civilizáció széles mezőinek korlátait. Ne féljetek! Krisztus tudja, hogy „mi lakik az emberben”. De egyedül Ő tudja ezt! Manapság az emberek nagyon sokszor nem tudják, hogy mit hordoznak magukban, lelkük mélyén, a szívükben. Sokszor olyan bizonytalanná válik a földi élet értelme.
Kételyek árasztják el az embert, és kétségbe is tud esni. Engedjétek tehát – kérlek benneteket, alázattal és bizalommal kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberekhez. Egyedül nála vannak az élet, az örök élet igéi!"
58 évesen, fiatalon lett a katolikus egyház vezetője. Egyházfői teendőinek kiemelt helyén szerepelt az emberi méltóság melletti kiállás, a BÉKE iránti elkötelezettség, az Európán belüli kereszténység megerősítése, bátorítása. Kiállt a vallások közti egyetértésért és vállalta egyháza minden olyan tettét, amely a kereszténységbe vetett hitet akár a hívőkben, akár a kételkedőkben eloszlatják. Emberfőként, emberarcú is volt: rengeteg sportágban élte ki a sport iránti teljes elkötelezettségét, miközben a színjátszás papjaként nyerte meg nézőinek lelkét. Olyan lendülettel élt, ami az akkoron még kevésbé 'hálózatos világban' is képes volt leküzdeni tereket, időket, távolságokat és nyelvi, nemzeti különbözőségeket. Volt egy pápánk. Akire egy egész világ felemelte fejét, meghallotta szavát és akinek tekintetéből áradt az emberiség iránti tisztelet és az egymás iránti szeretet.
Miért írok most Róla?
Mert, nagyon vágyom arra, hogy ismét egy tetterős, és valóban az egyházáért tenni akaró és tudó egyházfőnk legyen. Olyan, aki képes felülemelkedni az emberi lét gyarlóságain, és a belátás rendelt erkölcsi tehetségével az egész világot megmenteni önmagától.
Mert, BÉKE kell. Béke az egész világon. Béke az emberi közösségekben. Béke a családok otthonaiban. Béke az egyének zilált lelkében.
Mert, kell újra VALAKI, akire a világ egyként figyel és akinek meghallja szavait. Kell a rendelt személy, aki képes újra rendezni az emberi üdvezülés földi sorait. Személy szerint hiszem, hogy lesz megint olyan elöljárónk, aki leállítja az emberi elme világszintű lezüllesztését, aki képes hadat üzenni a kapzsiságnak és az emberi gátlástalanságnak, aki ki meri mondani és meri képviselni az emberek egymást iránt érzett felelősségének gondviselését, és aki újra visszaadja a hitet abba az intézményrendszerbe, amely a leginkább emberek által kipróbált és mégis az idők viharait túlélő szervezetünk. Hiszem, hogy jön megint egy olyan pápa, aki a kereszténység alapértékeinek kihangsúlyozásával rendet tesz saját egyházában és rendet az emberi közösségekben.
És, mert olyan emberarc kell megint, akikre minden egyéb vallású, vagy éppen nem hívő is odafigyel, még a zajosabb médiatérben is.
Le merem írni, ki merem mondani, nekem Szent II. János Pál pápa volt az etalon. Főként azért, mert abban a politikai helyzetben, 1978-ban mint a nagyzenekari műben Ő, mint kürt szólalt ki és lett látható, hallható. Erre a kürtre, erre a hangra nagyon, de nagyon szükségük van. És, ha belegondolunk, 58 évesen került az élre. Akkor, amikor egy hagyományos férfi már a nyugdíjas éveire rendezkedik be. Akkor, amikor az egyének már tudván, hogy földi létük javát megették, még az utolsó falatokért nyúlnak. Akkor, amikor már egy férfi nem ugrál, nem bánt, nem keres kihívásokat. És Ő mégis megtette. Megtette, mert megérezte, hogy nem a pápai pompa az, amiért neki nap mint nap élnie kell, hanem pont annak az elutasítása emelheti Őt ki a sorból, és emelheti be az emberi emlékezetbe. És igen, most, "Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják, / Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják," és "Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek, / Munkád elismerik, lakást is szereznek, / Mikor verítékig hajszoltad magad, / Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...", akkor jönnie kell, mint a természet tavaszi megújulásakor a megtisztulásnak, valakinek, akinek rendelt kötelessége a REND. Újra értelmet kell adjon a földi létünknek és újra kell rendeznie az emberi lelkeket, sorsokat. Újra fel kell erősítenie szavaink eredeti jelentését és újra megadni azt, amitől mégis érdemes. Így vallom és hiszem, hogy újra ÉRDEMI ÉRTELME LESZ
- a nemzetnek
- a kereszténységnek
- az értelmiségnek
- a tudásnak, a szorgalomnak, az alázatnak, az erkölcsösségnek
- a jótett helyébe érkező jónak."