A pápaválasztás margójára
A keresztény világ jelentősebb ünnepei mindig a megszokott liturgia szerintiek. Így készülünk Húsvétra, az emberiség legfontosabb tartással bíró ünnepére, melynek lényege földi létünk értelme. József Attila sorai köszönnek vissza, miszerint az életet a halálra ráadásul kapjuk és amint lehet visszaadjuk. De hitünk szerint a feltámadás reményében. A feltámadás örömhírében, amely által igenis van transzcendens lélek, van szakrális én. Másik ünnepünk a karácsony, a születés és az új életek reményének kifejezése. Hogy minden egyes egyén, egyedi - és mindenkinek helye/szerepe/dolga/rendelt kötelessége van felismerni egyediségét és tenni érte, adni belőle másoknak is. Ritkább ünnepünk, tán emberöltőkön is túlmutató amikor pápát választunk.
Úgy ugrottam be a medencébe csütörtökön munka után 17:30-kor, hogy kollégáimnak jeleztem: ma még biztos nem lesz fehér füst. Ezt azzal tudtam alátámasztani, amit egyházi elöljárókkal folytatott hosszas elmélkedés és indoklás adta, miszerint Ferenc pápa teljesen újragombolta a bíborosi testületet és jelen helyzetben úgy zárják össze őket, mint ismeretleneket. Első pár nap így az ismerkedésé lesz, ki honnan jött, mekkora az egyháza, mik a képviselt értékeik, nem sorolom. A lényeg, úgy úszhattam le szokásos - most nagyon is jól esett! - 2,5-3 km-et, hogy előtte bemelegítő tíz perc szauna, majd a feszes hosszok, kemény tempók, hiába kattog a bal vállam. Jól esett, kiüresít, feltölt, letisztít, boldogságos fáradtságot okoz. "Hírfüggő" emberként a mobilom is az uszodába jön velem, igaz ennek oka az is, hogy nem merem bezárni a szekrénybe és jobban megbízom abban, ha a táskámban van; és benne van az is, hogy ha és amennyiben valami rendkívüli van, akkor rá tudjak nézni, miután letudtam az 1-1,5 órás edzésemet. És ezen a napon, tán életemben először nem néztem a mobilra úszás után. Békésen, és nyugodtan megvettem még a holnapi élelmiszereket, kedélyes ernyedtséggel hazavezetvén. Tán a kapuban láttam, hogy több üzenetem is érkezet, mindegyik tartalma pedig egy: VAN PÁPÁNK! És igen, amit az egyházi elöljáróim mindig kiemeltek, a hosszas beszélgetéseinket mindig így zárták: csoda márpedig van, és hiába jósolják, hogy hétfőig nem lesz új egyházfő, az is lehet, hogy rögtön megválasztják az utódot.
És, a fentiek ismeretében, valóban CSODA történt. Pláne, ha igazak azok, az azóta már napvilágot látott hírek, hogy Erdő Péter is nagyon esélyes volt, sokan rá szavaztak, akkor tényleg csoda valósult meg. Csoda, hogy ilyen gyorsan megtalálták a következő vezetőt. Csoda, hogy olyan személyt választottak, aki hű követője elődjének, ugyanakkor finom kezei, finom arcvonásai kifejezetten Szent II. János Pálra emlékeztetnek. És csoda, mert első ténykedése, első diplomáciailag is kiemelt pillanatai is precízek, tömörek és szimbolikusan is jó üzenetek voltak. Csak erős hittel, kérve minden keresztény embert is, fohászkodom azért, hogy XIV. Leo, fiatal pápaként befussa a földi zarándokút lehetséges teljességét, tettekben erős akarattal kifejezze a békét, és szorgos munkával újraépítse azt az intézményt, melyet mostanában, köszönhetően a hatalmas média-zajnak, igencsak furcsa történetek ostromolnak. Szorítok és fohászkodom érte, halkan megjegyezve azt is, hogy nincs még egy olyan világesemény, amely ekkora sajtóérdeklődéssel kerül megrendezésre. Se olimpia, se világbajnokság nem akkreditáltat közel 4000 újságírót. Ez is jelzi súlyát a pápai intézménynek, a kereszténység globális súlyának.
Én meg legközelebb is inkább csak rovom a hosszokat, hogy tiszta fejjel tudjam még jobban elmesélni gyermekeimnek: mit jelent a pápai állam, mit szolgál az egyház és mit ér a hit.