A tematika - hogy két művész két különböző hangon szól, nevezetesen zongora és líra - nem ismeretlen, viszont olyan verseket és zenéket választottunk, amelyek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, sőt: a zenék egyetlen szerző, Frederyk Chopin művei. Chopin-t méltán nevezik zeneköltőnek, a versek pedig róla vagy műveiről szólnak magyar költőktől vagy műfordításban. 

A zene persze önmagában is beszédes, ahogy Carl Maria von Weber mondta: "Az isteni zeneművészettel többet lehet kifejezni és elérni, mint szavakkal." Később Felix Mendelssohn Szöveg nélküli dalokat írt zongorára, Liszt Ferenc pedig Szimfónikus költeményeket alkotott. A fordítottjára is néhány példa: Szabó Lőrinc szerint "a vers nem csak értelmi/racionális, logikus elemeket hordoz, hanem zeneieket is, már pedig a zene, a melódia maga a ritmus, az egyetlen eszköz, amivel másokra hathatunk." Nem véletlenül került a Zeneakadémia nagytermének mennyezeti lámpáira a Dallam, Fantázia, Összhang, Poézis, Ritmus és Szépség felirat. Péteri Lóránt zenetörténész pedig csak ennyit mondott: "A költészet a szavak zenéje." Ahogy azt sem véletlenül mondjuk, hogy zeneszó/muzsikaszó,  furulyaszó, hegedűszó vagy éppen zongoraszó. A már említett zene és muzsika szavak közül az utóbbit használják a legtöbb idegen nyelvben, átvéve a görög müsziké, azaz múzsai kifejezést, bár több múzsa volt, Zeusz kilenc leánya, és közülük csak Euterpe volt a lírai verselés és a zene ihletője, testvérei a szent énekeké, a tánc, a dráma és a vígjáték, valamint a tudományok ösztönzői voltak.